A telep építésének ötlete magától az első polgári magyar miniszterelnöktől (első két kormánya idején, tehát a tárgyalt időszakban a pénzügyi tárcát is vezető – sz. m.), Wekerle Sándortól származott. Az volt a szándéka, hogy az állami vállalatok munkásai, alkalmazottai számára építtet tízezer lakást, hogy megvalósítsa azt, amit Kós Károly az angol példaképtől, Morristól ekképpen idézett: „Házat, lakást: otthont kell adni az élettel tusakodó embernek”.

1908 júniusában írta alá Ferenc József azt a törvényt, amely a Wekerletelep felépítéséről rendelkezett. „Jóváhagyatik a pénzügyminiszternek az az intézkedése, amellyel néhai Sárkány József örököseinek a Kispest község határában fekvő 472 ezer négyszögöl kiterjedésű ingatlanait négyszögölenként 6 korona 50 fillér vételár kikötése mellett a királyi kincstár részére megvásárolta. (…) Felhatalmaztatik egyúttal a pénzügyminiszter, hogy 12 millió korona erejéig egyszerű kivitelben munkáslakásokat építhessen, és azokat az állami és más üzemek munkásai, esetleg alkalmazottai részére bérbe adhassa.”

A telep megvalósítására több tervpályázatot írtak ki. Az ügy iránt közvetlenül érdeklődő pénzügyminisztert azonban egyik beérkezett pályázat sem elégítette ki, s ezért Győri Ottmár főmérnököt, miniszteri tanácsost bízta meg egy kiviteli terv elkészítésével.

Az építkezés 1909-ben kezdődött, és mintegy három év múlva elkészült a telep 90 százaléka. A Fő téren azonban még nem folyt építkezés. Oda emeletes épületeket képzeltek el.

A Fő tér megvalósítására (ti. a mai Kós Károly tér) 1912-ben tervpályázatot írtak ki. A bíráló bizottság Kós Károly pályaművét fogadta el, s a rá következő évben ott is megkezdődött az építkezés. Kós az erdélyi szász városok, különösen Nagyszeben főterének mintájára zárt teret, a térre vezető utakhoz kapukat képzelt el. Az elképzelés olyannyira tetszett a bíráló bizottságnak, hogy Kóst akarták megbízni a tér minden épületének megtervezésével. Ez lehetőséget, pénzt, hírnevet jelentett volna számára, ám Kós elegánsabb megoldást választott. Azt javasolta, rá és tervezőtársára, jó barátjára, Zrumeczky Dezsőre bízzanak két-két házat és a köztük lévő kapukat, míg a többi épületet más építészek tervezzék. Így változatosabb, izgalmasabb tér jön létre, mintha egyetlen ember tervezné azt. Az egységesség érdekében azonban meghatározta a tetőgerinc és a csatorna magasságát. A tér gyönyörű lett!

Kós pontosan tudta, hogy egy ilyen telep központi terének legfontosabb szerepe a szervező erő. Ennek megfelelő gondossággal végezte a tervezési munkálatokat. S bár eredeti elképzeléseinek egy része nem valósult meg, a tér tökéletesen betöltötte, és betölti ma is legfontosabb funkcióját. Azt, hogy a tér maga az agóra.

Sokan tévesen úgy tudják, hogy az egész Wekerletelepet Kós Károly tervezte. Pedig ő csak a Fő tér két házának és a köztük lévő kapunak a tervét vetette papírra. No meg a tér funkcióját!

A központi teret ma úgy hívják: Kós Károly tér. Itt tartjuk a Wekerletelep falunapjait és legfontosabb ünnepségeit. Messzi kerületekből ide járnak a kismamák, mert az itteni játszótér csodálatos. Mert az egész tér csodálatos. Itt bújnak el a szerelmesek valamelyik padra, és itt élvezik az őszi napsütést az idősebbek.

A tér központi helyén Kós Károly szobra áll, Péterfy László nyárádselyei szobrászművész alkotása. Jól megfér Wekerletelep centenáriumának évében a tőle nem messze felállított Wekerle Sándor szobrával. Aki odafigyel, észreveszi, hogy a szoborhoz vezető kanyargós ösvényeken faragott kövekre lép. Ezek a kövek az erdélyi polihisztor egy-egy fontos alkotását idézik. Kós bronz mutatóujja fényes, mert a gyerekek sokszor ebbe kapaszkodnak bele. 

A tér 3-as számú, Kós tervezte házának falán egy dombormű látható, ez Kós Károlynak állít emléket. Ebben a házban lakik egyébként „az öreg” egyik unokája, Kós Béla.


(Forrás: https://muvelodes.net/kozosseg/kos-karoly-kultusza-a-wekerle-telepen)